Események

Nálunk nincs tanítás:
december 15.
Kodály Zoltán Napok:
december 17-21.
Karácsonyi vásár:
december 18.
Karácsonyi hangverseny:
december 19. 18:30
Projektnap az általános iskolában:
december 20.
Téli szünet utáni első tanítási nap:
2019. január 3.
Közös középiskolai írásbeli felvételi:
január 19. 10 óra
Első félév vége:
január 25.

Iskolai közösségi szolgálat

Szalagavató

Színes, szórakoztató műsorral ünnepelték végzős diákjaink a szalagtűzésüket. A fiatalok számot adtak tudásukról és tehetségükről: a családtagokból, ismerősökből és az iskola tanáraiból álló közönség hallhatott verset, népzenét és könnyűzenét, láthatott táncjeleneteket, és persze több kórusmű is felcsendült az est folyamán.

Sok sikert kívánunk tizenkettedikeseinknek az érettségi vizsgára való készüléshez!

Képek

A végzős diákok nevében Kálmán Dalma mondott búcsúbeszédet:

 
Tisztelettel köszöntöm gimnáziumunk tanárait s minden munkatársát.
 
Különleges figyelemmel és szeretettel üdvözlöm szüleinket, nagyszüleinket és minden itt megjelent kedves barátunkat.
 „Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer véget ér a gimnázium. Életem legboldogabb négy évét töltöttem itt. Végignéztem az asztalnál ülő nevető és sikítozó társaimon. Ők voltak a családom. Megértettek és úgy ismertek, ahogy senki más a világon.”
Cora Carmack tökéletesen ránk illő szavait idéztem.
Szinte gyerekek voltunk, amikor összekerültünk, és most felnőttként állunk szüleink és tanáraink előtt. Egymás mellett nőttünk fel. Rengeteg szép, közös emlék van mögöttünk, melyek együtt nyernek értelmet. De nem rohanok előre.
Visszaemlékszem az első órák hangulatára, új osztálytársaim tekintetére, a várakozás hangulatára. Hányszor röhögtünk együtt vagy sírtunk egymás vállán! Hányszor segítettünk egymásnak, hányszor bántottuk meg a másikat! Mindig emlékezni fogok karnagyunk vicceire, az izgalmas kirándulásokra, utazásokra: Rómára, Galántára, Erdélyre, az Erzsébet-táborra, a fehérvárcsurgói sátorozásunkra, a Háry-próbák kemény munkájára, melyek meghozták gyümölcsüket. A requiemekre és az Éneklő Ifjúságokra, az osztálykarácsonyokra és A zene világnapjára. Mindig emlékezni fogok a menzai töltött csirkecombra és az unikornisra. Ez mind összefűz bennünket.
 
Megrémít minket a gondolat, hogy nemsokára véget ér.
 
A zene által olyan mély kötelék alakult ki köztünk, amit nehéz csak úgy szétszakítani vagy elfeledni. Az évek alatt kaptunk egy megfoghatatlan, örök ajándékot is, amit soha senki nem vehet el tőlünk: a zenét.
A zene akkor is ott lesz velünk, amikor mi már egymástól távol valósítjuk meg álmainkat. Köszönjük ezt a Kodálynak. Ennél alkalmasabb helyet nem találhattunk volna arra, hogy megtanuljuk, hogyan építsük magunkban a jót, vagy hogyan legyünk tiszta emberek, igaz barátok egymásnak.
 
 
Burokban nevelt fel minket a gimnázium. Míg Ági néni a lelkünkre, Imre bácsi a zenei ízlésünkre vigyázott, és a tanáraink nyugodt, családias környezetet biztosítottak számunkra. Hálával tartozunk. Köszönjük Önöknek, hogy sok év után is türelemmel, megértéssel tudtak, tudnak bennünket felkészíteni az érettségire és az életre is egyben.
Sokszor voltak őrült dolgaink, de elfogadtak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Mindörökre emlékezni fogunk Imre bácsi óráira, hisz tudjuk, nem csak énekelni tanított meg minket.
Ági néninek, osztályfőnökünknek köszönjük meg mindazt, amit értünk tett gimnáziumi éveinkben. Mindig kiállt mellettünk, ha bajban voltunk, és helyes útra terelt bennünket. De a legfontosabb, hogy ez a nap szüleink nélkül nem jöhetett volna létre. Nektek köszönhetjük az életünket, azt, hogy ma itt lehetünk és ünnepelhetünk. Hálásak vagyunk a rengeteg támogatásért, szeretetért és energiáért, amit nekünk adtatok.
 
Az élet és mi magunk is egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk.
 
Az elme olyan, hogy mindörökre megőrzi életünk kiemelkedő állomásait. Gondoskodik arról, hogy legyen mire emlékezni. Bárhogyan is folytatódik életünk, ezekben a percekben mindörökre együtt vagyunk. Így fogunk felidéződni hosszú évek múltán is, képeink egymásba fonódnak, emlékeink együtt nyernek értelmet, s ez már így marad a világ végezetéig.
 
 
A tizenegyedikesek nevében Kovács Máté búcsúztatta a végzős diáktársakat:
 
Kedves 12.-es Diáktársaim, Tisztelt Szülők és Tanáraink!
 
Bár búcsúzásra készülünk, a múltra emlékezve mégis a jövőről szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek.
 
„Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralévő napjaimat ott szeretném eltölteni.”
 
Azt hiszem, Woody Allen ezzel tökéletesen leírta a jelenlegi helyzeteteket, kedves 12. osztály. Elballagtok a gimnáziumból, megírjátok az érettségit, és rögtön szemben álltok a világ legnehezebb dolgával (a másodfokú egyenletek után): az Élettel, az élettel, ami Shakespeare szerint egy olyan színdarab, amelyben ti vagytok a rendezők és a főszereplők is egyben, a szülők legfeljebb már csak dramaturgok. Az előadás hangulata kizárólag rajtatok múlik. Színdarabotok főszerepét játszva elhangzik néhány nagymonológ: a “Lenni vagy nem lenni”, avagy a ‘Ki merre tovább’ dilemmája. Hallottuk, mint tervezgetitek jövőtöket, tudjuk, hogy életetek darabjában különböző szerepekre vágytok: ki Mária Lujza, ki Háry, netalántán Krucifix vagy maga a császár óhajt lenni. Őszintén kívánom, hogy Ebelasztin senki se legyen…
Itt megint csak idéznék: „Mint a történelem során megannyiszor, az emberiség ismét válaszúthoz ért. Az egyik ösvény a kétségbeesésbe és reménytelenségbe torkollik. A másik a tökéletes pusztulásba. Imádkozzunk, hogy kellő bölcsesség adassék a helyes választáshoz...“.
Bármihez is fogtok majd az életben, reméljük, nem felejtetek el minket, társaitokat, tanáraitokat és az iskolát. Bizonyára emlékezni fogtok a kórusra, melynek köszönhetően egy életre szóló élményeket élhettetek, élhettünk át. Nemcsak a nagyobb utazásokra gondolok, mint például Róma, hanem közelebbi helyszínekre is: Galántára vagy a pécsi borfesztiválra és az egyéb magától értetődően korai fekvésekkel, valamint emlékezetes emlékezetkiesésekkel járó eseményekre is.
 
Hiányozni fogtok!
 
Nem felejtjük el Ádámot, akinek olyan erős hangja van, hogy fellépéseken a tenor többi tagja akár békésen teázhatna, ha ő énekel; a mindig életvidám Dórát, az angyal hangú és lelkű Annát, és hogyan is felejthetnénk el gimnáziumunk unikornisát, Nimródot!
Most még furcsa belegondolni abba, hogy miután elmentek, nem fogjuk egymást látni nap mint nap. Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden történt négy év során, még ha négy év nem is olyan hosszú idő. De visszatérve a lényeghez: mikor kikerültök a nagybetűs életbe, három fontos dolgot kell megjegyezni: ragadjatok meg minden lehetőséget, kerüljétek el az élet csapdáit, és senki késztetésére ne üljetek fel a Luciferre. Szerintem ezek a hosszú és boldog élet titkai, de persze a hozzáállásotok se mindegy.
Az élet egy nagy ellentmondás.
Bizonyára mindannyian azt kívánnátok, hogy minél hamarabb és minél sikeresebben érjen véget számotokra a gimnázium. Milyen jó lenne, ha a hátralévő hónapok eseményeit, mint egy nehéz próbatételt egy nap alatt magatok mögött tudhatnátok!
Ha azonban ez így történne, ugyanúgy illannának el a még rátok váró közös és vidám események, a még együtt tölthető hónapok.
„Teljen az idő, de ne múljon“- így írta le Esterházy Péter ezt a vágyat és beteljesedésétől való félelmet, mely talán ebben az időszakban bennetek is megfogalmazódott.
 
Éljetek meg minden pillanatot, tegyétek színessé és örömtelivé napjaitokat, hogy szeretettel gondolhassatok vissza arra az iskolára, ahol felnőttetek.

E-napló

Iskolanyitogató

iskolanyitogato 2018Kicsi

Alapítvány

Kérjük, támogassák iskolánk alapítványát!

Az alapítvány adószáma:
 
19095279-1-07
 
Az alapítvány számlaszáma:

10200232-29373752

Ezekkel az adományokkal Önök is segíteni tudják diákjaink tanulmányi versenyeken és  kórusfesztiválokon való részvételét; oktatási eszközök, bútorok vásárlását; erdei iskolák és nyári táborok szervezését. 

Határtalanul

hatartalanul

szfvar logo

Tehetségpont

 

.